Miben különbözik a hagyományos pedagógiai módszertől?

Óvoda

  1. Hagyják gyereknek lenni, szemlélődni, megtapasztalni - szabad játék fontossága.
  2. Ritmus (napi, heti, havi, éves) fontossága – biztonságot nyújt.
  3. Minden tevékenységet mondóka vagy ének kísér - nincsenek utasítások, vezényszavak.
  4. Csak természetes anyagokkal dolgoznak.

Iskola

  1. A nevelés-oktatást a kéz – a fej – és a szív egyensúlya jellemzi, amely a testet, a lelket és a szellemet is táplálja
  2. A tananyag út (nem cél), amelyet helyesen értelmezett módszertan jellemez; a tanítás és a nevelés alapja a gyermek testi, lelki, szellemi fejlődsée; útja a gyermek valódi lényének megismerése
  3. Rendszerint egy tanár kíséri és tanítja a közismereti tárgyakat az első nyolc évben osztálytanítóként
  4. A mindennapokat átszövik a közösséget alakító és erősítő tevékenységek, az éves ritmushoz igazodó ünnepek, kirándulások, gyakorlati munka, színdarabok, stb.
  5. Epocha rendszer: 2-3 hétig ugyanazt a tantárgyat tanulják, ez nagyobb elmélyülésre ad lehetőséget .
  6. A pedagógiát áthatja a művészi nevelés, művészettel nevelés.
  7. Segít a gyermekeknek megtalálni önmagukat képességeiknek megfelelően.
  8. Definíciók helyett gondolkodni tanulnak.

Milyen többlet hozzájárulás szükséges?

  1. Havi fix költség: szülői hozzájárulás, étkezés.
  2. Nagyobb mértékű szülői szerepvállalás: szoros együttműködés a pedagógusokkal, felújítás, takarítás, szülői estek, közös ünnepek, közösségi munka.

Hat tévhit a Waldorf-pedagógiával kapcsolatban

Szabadtartás van, a gyerekek azt csinálnak amit akarnak

Nem igaz. Poroszos fegyelem és tekintélyelvűség helyett más eszközökkel éri el a tanító, hogy eredményes munka folyjon az osztályban: együttműködést segítő szokásokat és rituálékat alakítanak ki, a tananyagot és a feldolgozás módját a gyerekek életkori sajátosságaihoz és természetes igényeihez igazítják, a figyelmet pedig változatossággal, aktivizálással és koncentrációt igénylő feladatokkal tartják fenn.

Nincs tanulás, csak játék

Nem igaz. Nagyon sokat tanulnak a gyerekek, de mindezt játékos módon teszik. Így a tanulás szinte észrevétlenül, erőlködés nélkül történik. Mennyivel könnyebb és élvezetes egy verset közösen megtanulni az iskolában, mint házi feladatként otthon a könyv fölé meredve! Mennyivel motiválóbb ritmikus játék közben elsajátítani a szorzótáblát, mint bemagolni!

Nem tanulnak meg a gyerekek olvasni

Nem igaz. A Waldorf-iskolák lassabban, így alaposabban ismerkednek az írással és az olvasással. Sokkal fontosabb a későbbi hatékony tanulás érdekében, hogy értsék is a gyerekek amit olvasnak, mint az, hogy első év karácsonyára megtanuljanak olvasni.

Nincs osztályzás, tehát nincs értékelés

Nem igaz. Bár osztályzás valóban nincs, a gyerekek rendszeresen kapnak visszajelzést (a szülők pedig tájékoztatást) az elvégzett munkáról. A leíró értékelésből többet lehet tanulni, mint egy számjegyből. A tanulást pedig nem az ötös iránti vágy, és nem az egyestől való félelem motiválja, hanem a természetes gyermeki kíváncsiság és érdeklődés.

Kis művészeknek való

Nem igaz. Gondoljunk csak bele: ha egy kis fát elültetünk, gondoskodunk a jó táptalajról, támogatjuk és óvjuk amíg erősödik, odafigyeléssel és szeretettel metszegetjük, nagy eséllyel szép és egészséges fa válik belőle, ami később már egyedül is képes ellenállni az időjárási viszontagságoknak. Ha kiskorában engedjük, hogy kicsavarja, vagy kettétörje az erős szél, jó eséllyel egész életében magán foga hordozni ezeknek az eseményeknek a hatását. Igaz, hogy a sövénynek az tesz jót, ha évente kétszer brutálisan szögletesre nyírjuk, de kérdés: gyermekünkből egy szép egyedi fát, vagy fél méteres növényt szeretnénk nevelni...